Hoki-VB: Nem hoztuk a kötelezőt?

Ennyi nem elég - kiabálta szombaton a Papp László Sportarénában a közönség a magyar gólok után, együtt énekelve a Republic örökérvényű slágerével, és sajnos igaza lett. Idén sem jutottunk fel, hazai közönség előtt. A meccs egyik legmeghatóbb pillanataként a frissen honosított Sikorcin Ladislav sírt, és vele sírt a szurkolók nagy része is. De tényleg temetni kell a feljutást, vagy azért nem veszett el minden?

A helyzet nem egyszerű, mert sírni és bizakodni is van okunk. Egyrészt sírhatunk, mert ha megvalósul az IIHF által tervezett átalakítás, voltaképpen visszaáll az A-B-C csoportos rendszer, és úgy piszok nehéz lesz a feljutás. Így ugyanis az A-csoporton kívül lesz egy bivalyerős második vonal (Nagy Britanniával, Ukrajnával, Dél-Koreával, valamint a két A-csoportból kiesővel). Elfelejthetjük a 12 góllal megnyert meccseket, 2012-ben élesnek kell lenni az első pillanattól az utolsóig. Ugyanakkor abból a csoportból az ezüstérmes is továbbjut, márpedig az ezüst mindig benne lesz ebben a magyar csapatban.

Szomorkodhatunk, mert még mindig több pénz kellene a magyar hokiba: a Vasas-Stars felnőttcsapatával senki sem tudja, mi lesz, Újpesten már nem csak a hoki, de a focicsapat is anyagi gondokkal küzd. Alig látunk közvetítést a Mol-liga küzdelmeiről, miközben a többezres csarnokokban alig ezren néznek egy-egy hokimeccset. Ugyanakkor a Dunaújváros, a Miskolc és a Fradi úgy néz ki, megmarad erősnek, az Alba Volán is erősít a következő EBEL-szezonra, és a budapesti válogatott névsorát megnézve feltűnik, hogy a magyar bajnokságban játszók is fel tudták venni a világbajnokság, főleg a bivalyerős olaszok ritmusát.

Bizakodhatunk, mert a torna legjobb csatárát nem Ladányinak vagy Palkovicsnak hívják, hanem Sofronnak, és mindössze 23 éves. De szimpatikusan teljesített Bartalis (aki csodával határos módon küzdött le egy hét alatt egy részleges szalagszakadást), az évről évre erősödő dunaújvárosiak, de itt lesz majd Szirányi, magyar állampolgárságot kapott Dubek, 2012-re pedig lesz Mihály Árpádunk is, pár éven belül pedig beérnek a most külföldön pallérozódó Hentes, Hári, Nemes és Hardi is - a lista még így sem teljes.

Ha nem nyertünk most, nyerünk jövőre. Vagy azután. Ami biztos, és amiért megtelt az Aréna a magyar csapat meccsein: ez a válogatott mindig is csúszva-mászva fog küzdeni, és a szívét-lelkét belerakja abba, hogy nyerjen. Ezért szeretjük őket, és ezért csillog olyan szépen az ezüst is - mert ezek a fiúk évek óta erejükön felül teljesítenek, csak ezt néha mi, szurkolók, hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Kőkó Lajos,
a RádioQ - szakértő - műsorvezetője

képek: origo.hu

Partnerünk, a trendmediasport.hu fotóriportja:

SZÉP VOLT FIÚK! KÖSZÖNJÜK!

<ON>