"Jump, Jump!"

Eddig a komát igazi őrültnek tartottam, aki olykor a szabadság zászlaja alatt idegesíti a biztonsági őröket. Naivan azt hittem ezt a Jaume-t tényleg érdekli a magyar derbi, és mivel megmutatta már sikló mozgását nagyon, de nagyon jelentős sporteseményeken, arra gondoltam tutira az Újpest-Fradi miatt jött. De ez a fizetett cucc, amit nálunk hordott, az komoly imidzsrombolás volt, szemfényvesztés.

Aha. Fizettek neki.

De előbb ő. Mert szakmailag beszaladt a Megyeri úti pályára, lőtt egy gólt, megcsellózta a nagykarúakat, de aztán elesett. Igaz 100 ezer forinttól is. Amit nem igazán értek, hogy ezt ki fizette ki helyette, ugyanis kétlem hogy ez a koma tudja, milyen a fizető eszközünk. Majd a jardon készített közös képet a rend akkor éppen mosolygó őreivel, és tipli. Utána körbe haknizott mindenkit.

Na és itt a bökkenő.

Mert, hogy őt gyorsítottban megbüntették, akik meg szombat este a kerítést marcangolták sehogyan sem. És az utóbbiakat nem először, de gyanítom nem utoljára nem. Mert őket sohasem büntetik.

Érdekes a pudingfejű angolokat, nem kétezres, de negyven ezres nézőszámmal kordába tudták kényszeríteni a Bobbyk, az ottani belügy, és sportminiszter meg a parlament együttes munkájával. Jó, előtte sokan meghaltak a nézők közül, úgyhogy volt ok a határozottságra. Amúgy az angolok nemcsak laboratóriumi fanatikusok, akik csak 6-tól 9-ig óberkodtak a stadionban, vagy annak környékén. A kömény mag, és annak hozadéka a meccs előtt, közben és utána is masszívan nyomta ellenfelük arcába az öklét.

Most meg szépen ülnek a nézőtéren, mint az ovisok, az uzsonnaosztás előtt.

A mieink bezzeg rázzák a kerítést, acsarkodnak a rendőrökkel, férfiasan, kendőbe rejtett arccal használják az üléseket frizbi leckére. Aztán ha lefújják a meccset, jófiúkká válnak, akik ha hazaérnek, elalvás előtt leviszik a kutyát egy jó brunzolásra.

Hahó! Nem kell ide rács a meccsre! Bontsanak le mindent, ami az útjukba állna a magyar Jumpiknak, oszt hajrá bele a zsaruk karjába. Lássuk ki a tökös gyerek!

Aki odáig eljutott legyen jól adminisztrálva, fényképpel, névvel, hogy soha többet ne tegyen ilyet!

Tiszta nevetséges! Spanyol gyerek egyet ugrik egyet, lead egy kilót! Lila, zöld gyerekek évente kétszer, de ha kupában is, akkor többször taliznak. Rosszak de semmi!!! Tisztára olyan ez mintha valaki megrendelésre engedné, vagy irányítaná a népet, valamiféle ultimátumszerűvel.

Mint a 2006-utáni évenkénti budapesti fogócskában. Akkor is csak 7-től 9-ig volt kergetőzés adott területen, ahol a fotósok a lapzártáig „ izzó harcközeli” képeiket még leadhatták. Utána hazamentek a harcosok, mondván: „Gyuri bácsi eddig voltunk, jó? Borongattunk kukát, futkároztunk, gyufázgattunk, de lejárt a műszak. Pihenünk.. Ha megint kellünk cirkuszozni, tessenek csak bátran hívni, számot mindenki ismeri, tarifa a szokott.

A Fradi-Újpest meccsek előtt is ugyanaz mindig. Cicázás a metró lejárónál, kicsit hergelés, és haza. Számla nem kell, zsebbe futóbér.

Olvasom a jegyzetet, amely arról ír, brutttál kemény kézbe került egy szakmai bizottság vezetése. A Honvéd, a Kaposvár, és az MTK egy-egy funcionáriusa készít majd stratégiát a lázadozók ellen. A tapasztaltak! Akiknek a mérkőzésein összesen ezer szurkoló szotyizgat.

Ez kemény.

Na ugorjunk!

Jump! Jump!  

Horti Gábor/sportklub.tv