Boldog 109. szülinapot, MLSZ!

Nem tudom, feltűnt-e valakinek: a kispályás Európa-bajnokság nyitó napja az MLSZ születésnapjára került, ma 109 éves a Magyar Labdarúgó-szövetség. (http://mindenamifoci.blogzona.hu/)

Évszázados története, páratlan sikerei révén a legnagyobb tekintélyű szervezetek közé kellene tartoznia, talán azok közé is tartozik (ez a többiek kritikája is...), mégis állandó balhék, háborúskodások színtere évtizedek óta, és mindenképpen méltatlan ahhoz a szervezethez, ami lehetne, és aminek lennie kellene...

Évtizedekig nem volt saját székháza, mert 1950-ben államosították az addigra nagypresztízsű társadalmi szervezetté fejlődött MLSZ Vadász utcai központi hivatalát. Volt, hogy az OTSH meg a MOB egyik osztályaként működött, egyetlen pici szobában, meg olyan is, amikor körfolyosós bérház emeleti lakásában húzódott meg albérletben.

Amikor magam az MLSZ alkalmazottja voltam, előbb a hangulatos történelmi kulisszát jelentő Népstadionban, természetesen albérletben, majd egy Róbert Károly körúti irodaház, ha jól emlékszem, negyedik emeletén dolgoztunk, és csak a kollégák elmeséléséből ismerem azt a néhány évvel azelőtti esetet, amikor Sági Gyuri, a gondnok, a dunai árvíz miatt csónakkal szállította a munkatársakat a Királyok útja és az iroda között a Római-parti időkben (tudják, amikor az MLSZ a kábelgyártól bérelte a székházat, lévén a szövetség elnöke a gyár igazgatója).

Azon, ugye, nem csodálkoznak, hogy az MLSZ-nek archívuma például nem létezik, hogy időnként minden a szemétbe, meg „magángyűjtőkhöz" került, amit őrizni kellett volna, és hogy a sok háborúskodásban és költözésben ilyesmire odafigyelni luxus lett volna.

A szövetséget amúgy mindig mindenki szidja, ez a természetéből fakad, az elnök mindig hülye, ez is természetes szurkolói attitűd, amint nem ad meg egy jogos tizenegyest a bíró, vagy kikap a válogatott – az elnöki tisztért mégis mindig nagy csata dúl.

Persze, ma már sokkal szűkebb körben érdekes, hogy ki az elnök, és mit csinál, már a népharag sem olyan rettenetes, mint régen.

Valamikor tényleg elég volt egy súlyos zakó ahhoz, hogy megbukjon az elnök, ma már sokan azt sem tudják, ki is az MLSZ első embere, akire haragudni kellene, mi több, már azt sem veszi észre az ország, hogy a válogatott megint nem jutott ki a világbajnokságra. Valamikor az emberek az öklüket rázva követelték, hogy mondjon le mindenki, ma már azt sem tudják, hogy miért is kellene haragudniuk.

Amúgy, ha hiszik, ha nem, az elnökökön sohasem múlt sok. Döntő volt, hogy a nagypolitika mit gondol éppen a fociról, aztán meg főleg az, hogy az apparátus láthatatlan tagjai elvégzik-e a futball (úgy, ahogy való...) működtetéséhez szükséges hallatlan munkát, függetlenül az éppen arra járó elnök szeszélyeitől. Ez így persze általánosító és túlzó, mégsem áll annyira messze a valóságtól, mint gondolnák.

Most éppen, a százkilencedik születésnapon jószerével nincs is főnöke az MLSZ-nek. Az elnök bejelentette a lemondását, ami nem is tudni pontosan, mikor következik be, de addig is egyik kinevezést jelenti be a másik után, a népszerűtlen és eredménytelen szövetségi kapitány szerződését már jó előre meghosszabbította, az elnökség mandátumáról különféle találgatások keringenek. Az elnök állítólag a parlamenti választás előtt egy héttel akar tisztújítást tartani, valószínűleg annak a felelős magatartásnak a jegyében, amit előszeretettel hangoztat, vagyis, hogy stabil, rendezett szövetséget ad át az utódjának.

Annyira azonban mégsem érdekes az egész ügy, hogy valaki alaposan utánanézzen, hogy akkor most mikor is lesz a választás, meg hogyan is járnak le a mandátumok (oké, én azért megteszem még idejében, ígérem).

Elképzelhető, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha az MLSZ elnöke lemondana, szép csendben abbahagyná a munkát, hazahordaná a holmiját a szövetségből, mindezt be sem jelentené, csak úgy eltűnne.

És senki sem venne észre semmit.

Szöllősi György