Világklasszis futballisták - Akik sohasem kaptak Aranylabdát !

Ez az összeállítás azoké, azok tiszteletére született, akik nagyon megérdemelték volna az Aranylabdát, de valamiért lemaradtak róla. Nagyon sok legendás játékos maradt le a díjról, egyszerűen azért, mert amikor játszottak, még nem létezett, később pedig azért, mert más szempontokat vettek figyelembe, így sokszor nem a legjobb játékos nyert. Íme az a 12 játékos, akik nagyon megérdemelték volna a legnagyobb egyéni elismerést, az Aranylabdát.
Az Aranylabda elvileg igazságot is szolgálhatna és bizonyos értelemben ez meg is történik. A viszonylag nagy számú nemzetközi szavazó majdnem mindig biztosítja, hogy tényleg az adott év legjobb teljesítményét díjazzák. Az egyéni elismerés pedig lehetővé teszi, hogy gyengébb csapatok kiemelkedő játékosait is elismerjék. Pontosabban valamikor lehetővé tette. Ma már értelmetlen a feltevés, mert az ilyen szintű játékosokat felvásárolják a nagyobb klubok még mielőtt az Aranylabda közelébe kerülnének. De sok évtizeddel ezelőtt még nyerhetett Albert Flórián a Ferencváros, és Josef Masopust a Dukla Prága játékosa.. Nagyon sok legendás játékos maradt le a díjról egyszerűen azért mert amikor játszottak még nem létezett. Ennél a pontnál szoktunk bőszen Puskásozni, de ez részigazság, mert a Real Madridnál töltött évei alatt már létezett a díj, sőt 1960-ban, amikor a BEK-döntőben négyet szórt a Frankfurtnak, ezüstlabdát nyert csapattársa Suarez mögött. Nem nyert viszont semmit egy halom brazil és argentin, Maradona például, mert sokáig csak európaiak között osztottak díjat.. Amióta viszont bárki nyerhet, tényleg nincs menekvés, az Aranylabda egy életre szól, aki egyszer megnyeri, azt egész pályafutása alatt és azon túl is külön fogják jegyezni. Az igazságtalanság ott kezdődik, hogy több játékos egy kiváló év után, pláne amikor egyébként mások meg nem virítanak, nyernek, de se előtte se utána nem alakítanak nagyot. Mások viszont hatalmas karriert futnak be, akár egy évtizeden át is a néhány legjobb játékos közé tartozik, de nincsen egy olyan év amikor a legjobb lenne. Az aranylabdás Michael Owen: 2001, Sevcsenko: 2004, vagy Cannavaro: 2006, igazán jó játékosok, de egyikük se közelíti meg kortársaikat, akik viszont lecsúsztak a legnagyobb elismerésről.. Következzen tehát az a 12 játékos, pont egy tucat kiválóság a múltból és a jelenből is egyaránt, akik nem kapták meg az Aranylabdát, pedig pályafutásuk alapján nagyon megérdemelték volna azt.

1
>>>> Puskás Ferenc <<<<
Puskás Öcsi a leghíresebb magyar, sokan azt sem tudják pontosan a földtekén, hogy hol is van Magyarország, de Puskást ismerik, róla már hallottak. Bár van Magyarországnak is egy Aranylabdás labdarúgója, a nemrégiben elhunyt Albert Flórián személyében, de bizony lehetne több is, hisz voltak nála még nagyobb magyar labdarúgók is. A France Football 1956-tól díjazza csak a legjobbakat, így jó páran lemaradtak a díjról. Puskás Öcsi a Budapesti Honvéd és a magyar Aranycsapat kapitánya és vezére volt, ő volt az 1950-es évek legjobb játékosa. Puskás Ferenc 1958-tól 1966-ig futballozott a Real Madridban, és jó barátjával, Alfredo di Stéfanóval karöltve számolatlanul rúgták a gólokat, közös munkájuk révén a Real Madrid a legjobb európai futballklubbá vált. Puskás Öcsi hatszoros spanyol bajnok, háromszoros BEK-győztes, négyszeres spanyol gólkirály volt Madridban. De a politika közbeszólt, ekkor még más érdekek is közrejátszottak az Aranylabda odaítélésénél, így 1956-ben negyedik, 1960-ban második, 1961-ben ötödik helyen zárt a szavazáson Pancho. Di Stéfano ezalatt kétszer nyerte el a díjat – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten, de azért egy Öcsi bácsinak is kijárt volna nagyon, legalább egy Aranylabda.

2
>>>> Kubala László <<<<
Kubala László neve a Barcelonai Nou Camp stadionban ugyanazt jelenti, amit a Madridi Santiagó Bernabéuban Puskás Öcsié. Barcelonában a csapat legnagyobb jelképe volt a Magyarországon elfeledett játékos. Rekorder abban, hogy három ország válogatottjában is játszott, mind a magyar, mind a csehszlovák és a spanyol válogatottban is. Kuksi 1951 és 1960 között négy spanyol bajnoki címet, öt spanyol kupát és két Vásárvárosok Kupáját ünnepelhetett a katalán gárdával. 1957-ben ötödik helyen végzett az Aranylabda-szavazáson.. A Barcelona 100. évfordulóján, 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották.!. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romario vagy Hriszto Sztoicskov. Emellett sportújságírók a második legjobb spanyol játékosnak választották, aki a 20. században játszott. Csak Alfredo Di Stefano-t találták jobbnak. Végül a spanyol kormány a sport Nagykeresztjét adományozta neki. Tervezték azt is, hogy róla nevezik el a stadiont. Erről tisztelői még most sem mondtak le. Emellett a róla szóló legendák szerint, olyan hatása volt korában a labdarúgásra, mint napjainkban David Beckhamnek, vagy még nagyobb. A női szurkolók száma feltűnően megnőtt abban az időben, ezért kellett az akkoriban 20 000 férőhelyes stadiont a többszörösére bővíteni Kubala László miatt.

3
>>>> Éric Cantona <<<<
Éric Cantona, akit "Eric the King" - „Éric, a Király" néven ismernek, úgy tartják, jelentős szerepet játszott a Manchester United feltámadásában és mindvégig élvezte ikonikus státuszát a klubnál és az angol futballban egyaránt. 2001-ben megválasztották az évszázad játékosának a Manchester United drukkerek, és a mai napig "King Eric"-ként, Eric király-ként emlegetik. Sokfelé megfordult pályafutása során, de a Manchester Unitedben vált legendává. Szimbolikus státuszt élvezett a Vörös Ördögöknél, tudását jelzi, hogy 2001-ben megválasztották az évszázad játékosának a szurkolók. 1992-től 1997-ig bolondította az ellenfél védőit a United mezében, 144 mérkőzésen 65 gólt lőtt, s négy bajnoki cím mellett két FA Kupát is begyűjtött Angliában. A valaha volt egyik legjobb francia labdarúgónak tartják, briliáns technikai tudása, zseniális helyzetfelismerése, kíméletlenül pontos lövései miatt tisztelték az ellenfelek. Mégis, pályán kívüli és azon belüli balhéi megakadályozták abban, hogy még nagyobb karriert fusson be. Többek között nyilvánosan megsértette Henri Michelt, a francia válogatott szövetségi kapitányát; Montpellierben összeverekedett csapattársával; egy Crystal Palace elleni meccsen pedig piros lapja után egy jól irányzott kung-fu rúgással lerúgta az őt ócsárló szurkolót.. Hogy témánknál maradjunk - ahhoz, hogy Aranylabdával ismerjék el: mindössze egy harmadik helyezést tud felmutatni 1993-ból.

4
>>>> Michael Laudrup <<<<
Michael Laudrup óriási sztárcsapatokban játszott egész pályafutása során: Juventus, Lazio, Barcelona, Real Madrid, Ajax Amsterdam.. Ám Michael Laudrup hiába volt olyan sztárcsapatoknak az alapembere, irányítója mint: a Juventus, a Barcelona, a Real Madrid és az Európa-bajnok Dán válogatott, még a legjobb háromba sem került soha az Aranylabda szavazáson. Laudrup az 1980-as, 1990-es évek egyik utolsó mágikus tízese, az egyik utolsó nagy klasszikusa volt. Mint az egyik legelegánsabb, legjobban passzoló játékos ismert a közvéleményben. Minden idők legtechnikásabb skandináv játékosa. 2006-ban Raúl őt nevezte meg a legjobb játékosnak, akivel valaha együtt játszott. Barcelonai csapattársa, Romário ugyanezt mondta, azzal a kiegészítéssel, hogy Laudrup a világ 5. legjobb játékosa közt van. Szerinte a legjobb 5:. Pelé, Maradona, Laudrup, Zidane, és ő, azaz Romario.. Laudrup sohasem volt agresszív játékos, pályafutása során egyszer sem kapott piros lapot. Széles körben elismert volt technikai tudása, eleganciája, hajszálpontos passzai és cselei miatt. Egy olyan zseniális játékos volt, amelyből manapság már szinte egyetlen egyet sem látunk a futballpályákon.

5
>>>> Oliver Kahn <<<<
A marcona Olinak egy nagy "hibája" van: kapusnak született, a hálóőröket pedig nem szokták elismerni efféle díjakkal. Eddig mindössze egyszer kapott kapus Aranylabdát, a szovjet Lev Jasinnak sikerült kiérdemelnie a France Football trófeáját 1963-ban. Kahn 2001-ben és 2002-ben került a közelébe: mindkét évben a harmadik lett az Aranylabda-szavazáson ,Owen és Raúl, illetve Ronaldo és Roberto Carlos mögött, 2002-ben a második helyet szerezte meg a FIFA listáján Ronaldo mögött. Ez a két év volt pályafutása legsikeresebb korszaka, 2001-ben Bundesliga- és Bajnokok Ligája-győzelemre vezette a Bayern Münchent, a Valencia elleni fináléban felülmúlhatatlan teljesítményt nyújtott a büntetőpárbajban. 2002-ben pedig meglepetésre a világbajnoki döntőbe jutott a német válogatott, ebben nem kis szerepe volt a szenzációsan védő portásnak. Szerencsétlenségére ezt a formáját épp a döntőben vesztette el, a brazil Ronaldo kétszer is könnyedén betalált kapujába. Az első találatnál Kahn hatalmasat bakizott. Ha a két legfontosabb díjjal nem is, egyéb szinten elismerték Kahnt: háromszor választották meg a világ legjobb kapusának, 2002-ben pedig megkapta a Vb legjobb játékosának járó Aranylabdát, eddigi egyetlen kapusként.

6
>>>> Paolo Maldini <<<<
Jó néhány olyan sportoló van a labdarúgás történetében, akik a klubhűség mintaképének tekinthetőek, de az elsők között is Paolo Maldini az úr.!. Paolo ifi karrierjét is beleszámítva 1978-tól 2009-ig, 31 ! évig szolgálta az AC Milant.!. 1985. január 20-án, 17 évesen debütált a Serie A-ban vörös-fekete mezben. A világ egyik legjobb balhátvédje volt egész pályafutása során, az 1990-es évek elején pedig 4-5 éven át egyedüliként ő volt a világ legjobb bal bekkje. Kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy 1994-ben, majd kilenc év múlva, 2003-ban is a harmadik volt a sorban a France Footballnál a Ballon d’Or szavazáson, előbb Hriszto Stoicskov és Roberto Baggio, utóbb Pavel Nedved és Thierry Henry előzte meg. A FIFA Év Játékosa listán 1995-ben csak George Weah előzte meg. Helyezéseinek értékét tovább növeli, hogy védő létére ismerték el, ami keveseknek sikerült csak a labdarúgás történetében. A nagy Paolo pályafutása során több mint 1000. hivatalos mérkőzést játszott, posztján egyénileg is olyan kiemelkedő volt, hogy nagyon megérdemelte volna hosszú pályája során legalább egyszer a legnagyobb egyéni elismerést.

7
>>>> Dennis Begkamp <<<<
Dennis Bergkamp "A repülő hollandi" a levegőben nem, a pályán annál inkább szárnyalt. A csapattársak és a szurkolók nagy kedvence volt, az Arsenalban a mai napig talán ő az, akit a legnagyobb becsben tartanak a drukkerek. Első mestere Johan Cruyff volt, aki azonnal meglátta a tehetséget a középpályásként és csatárként is bevethető Bergkampban. 1993-ig erősítette az Ajaxot, ahol van Basten és Rijkaard mellett nevelkedett. 1992-ben már bronzérmesként ott volt a neve az Aranylabda-lajstromban, 1993-ban másodikként zárt, a FIFA-nál 1993-ban és 1997-ben is második volt, ennél feljebb már nem lépett. Tudása megvolt hozzá, az Ágyúsoknál ő volt a csapat esze és motorja, Thierry Henryval félelmetes párost alkottak. Cantona mellett ő volt a kilencvenes évek legjobb idegenlégiósa.!. Londonban Henry játszott mellette, Wiltord, Pirés és Ljungberg tömték lasztival, velük lett kétszeres bajnok és FA-Kupa-győztes. 2001-ben a Newcastle ellen Bergkamp lőtte az Év gólját, ezután Dennis nagyon összeszedte magát, végig a kezdő tagja maradt. Wenger mester is észrevette viszont, hogy a hollandus nem bír már birkózni a nála 10 évvel fiatalabb védőkkel s eggyel hátrább vitte, így öreg napjaiban Dennis afféle irányítóként funkcionált - remekül.!. Nem is véletlen hogy még 35 évesen is a hónap játékosa lett, megszerezte 100. Arsenal gólját. Ha a FIFA és a France Football nem is, az Arsenal elismerte a klubbal három angol bajnokságot és négy FA Kupát nyert játékost: a Highbury utolsó, és az Emirates első meccsét is neki ajánlották, mindkét stadion narancsszínbe borult a nagy legenda tiszteletére.

8
>>>> Thierry Henry <<<<
A francia csatár mindent megnyert, amit lehet, klubszinten és a francia nemzeti tizeneggyel is. Világ- és Európa-bajnok, Konföderációs Kupa-győztes. A Monacóval, az Arsenallal és a Barcelonával számtalan trófeát gyűjtött be, 2009-ben a Barca és vele együtt Henry is minden sorozatot megnyert, amiben elindult. Talán válogatott- és klubsikerei miatt gondolták úgy az ítészek, hogy Henry "elégedjen meg" egyébként szinte egyedülálló eredménysorával. Titi a csapatok közül az Arsenalban villogott leginkább, ahová az őt Monacóban is edző Arséne Wenger vitte, a francia szakember Londonban a világ egyik legjobb csatárát nevelte Henryból. Rúgó technikájával, gyorsaságával kiemelkedett a mezőnyből. Az ágyúsoknál eltöltött 8 éve alatt két angol bajnoki címet szerzett 2002-ben és 2004-ben. 2004-ben veretlenül harcolták ki a bajnoki serleget. FA-kupa sikert is elkönyvelhettek, valamint két Ligakupát 2002-ben és 2004-ben. Gólkirály volt 2002-ben, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban. A 2004-ben és a 2005-ben az Európai aranycipőt is ő kapta. Az Aranylabda közelébe 2003-ban és 2006-ban került, előbb Pavel Nedved, majd Fabio Cannavaro és Gianluigi Buffon is megelőzte. A FIFA ankétján kétszer, 2003-ban és 2004-ben volt ezüstérmes Ronaldinho és Zidane mögött.

9
>>>> David Beckham <<<<
David Beckham neve - feleségével, Victoria Beckhammel együtt - mára márkanév lett, a pár véleményalkotó erővé vált. David Beckham a legismertebb angol játékos, a legismertebb és legelismertebb európai sztárlabdarúgó és médiasztár világszerte. Századik válogatottságát az angol nemzeti színekben a franciák ellen ünnepelte 2008 márciusában. A FIFA által rendezett világ legjobb labdarúgója szavazáson kétszer is dobogós helyen végzett. David 2006-ig a világ legjobban fizetett labdarúgója volt. De a Manchester United egykori csapatkapitánya nemcsak a divatvilágban, hanem a futballpályán is letette névjegyét. A világ legjobb szabadrúgáslövői közé tartozott, a Manchesteri, Madridi, Milánói és újabban már a Los Angeles-i csatárok is valószínűleg ódákat zengnek hajszálpontos beadásairól, ha a Beckham-kifli jobbról érkezett, akkor retteghetett az ellenfél kapusa. Fegyelmezettségét az edzéseken és mérkőzéseken is példaértékűnek nevezte egykori mestere, Sir Alex Ferguson, ezt a mindenkori játékvezetők is elismerték. 1999-ben és 2001-ben egyaránt a második lett a FIFA szavazásán, előbb Rivaldo, majd Figo mögött, 1999-ben a France Football listáján is ezüstérmes volt. Megérdemelte volna az egyéni elismerést, talán a szakírókat pályán kívüli élete is befolyásolta.

10
>>>> Raul <<<<
Raul, a Real Madrid ikonja, a Schalke jelenlegi játékosa a kétezres évek elején volt pályája csúcsán. Három Bajnokok Ligáját nyert a királyiakkal, hatszoros spanyol bajnok, kétszeres spanyol gólkirály. 2001-ben került a legközelebb ahhoz, hogy a legmagasabb szinten is elismerjék: második lett az Aranylabda szavazáson Michael Owen mögött, a FIFA Év Labdarúgója gálán pedig bronz díjat kapott, itt Luís Figo és David Beckham előzte meg. A Real hetese teljesítménye alapján megérdemelte volna valamelyik díjat, de a Liverpollal abban az évben sikert sikerre halmozó Owent érdemesebbnek találták. "Senki sem érti, hogy miért nem Raúl" - a Marca ezzel a szalagcímmel jelent meg az Aranylabda kihirdetését követően. Arról, hogy Owen megérdemelte-e az elismerést, most nem bocsátkozok fejtegetésekbe, egyébként a liverpooli a FIFA szavazásán nyolcadik lett, az ottani győztes Figo a France Footballnál hatodik.. Raúl közel egy évtizedig a legmagasabb szinten futballozott, fejjel, lábbal, a tizenhatoson belülről és kívülről is érezte a kaput, de a sors - és a soros ítészek - igazságtalanok voltak vele. A válogatottban sem tudta kárpótolni magát, 2008-ban egész Spanyolország a nemzeti csapatba követelte, de Luis Aragonés hajthatatlan volt, és nem vitte ki az Európa-bajnokságra, 2010-ben pedig talán már ő sem reménykedett benne, hogy ott lehet a Világbajnokságon. Európa- és Világbajnoknak mondhatná magát, ha az élet másként alakítja a történéseket. A Real Madrid pedig megcsúfolva a klubot 15 éves kora óta szolgáló csapatkapitányt, 2010 nyarán már nem tartott rá igényt, és ingyen elengedte a német Schalkéhoz. Azóta már a Gelsenkircheni klubban is letette a névjegyét, 2010 tavaszán a BL elődöntőjébe jutottak, és a 2011-12-es szezon őszi felében már a bajnokságban is nagyon jól teljesítettek.

11
>>>> Alessandro Del Piero <<<<
Alex a spanyol Raúllal - klubszinten - szinte tökéletes párhuzamba állítható. Igaz, az olasz válogatottal Del Piero felért a csúcsra, 2006-ban tagja volt a világbajnok Squadra Azzurrának, és egy Eb-ezüstöt is felmutathat 2000-ből. Alex 1993 óta erősíti a Juventust, és amikor a klubot a másodosztályba száműzték, - több társával egyetemben - akkor sem hagyta magára a Zebrákat. Del Piero Torinóban töltött évei alatt a Juventus szimbólumává vált, ő a klub történetének legeredményesebb, és a legtöbbet pályára lépő játékosa. A legkreatívabb futballisták egyike volt, és még most is segíti a csapatot. Igaz Antonio Contétól már csak kevesebb játékidőt szokott kapni, de a klub nem felejtette el élő legendáját - nem úgy, mint a Real Raúlt. A pályán hétszeres olasz bajnok, - ebből kettőt elvettek a Juvétól a bundabotrány miatt, - Bajnokok Ligája-győztes, egymást követő két évben a Serie B illetve a Serie A gólkirálya volt. Az Aranylabda-szavazásokon a tekintélyes eredménysor dacára csak két negyedik helyet tud felmutatni (1995, 1996). A Real Madrid korábbi játékosa sportigazgatója, Predrag Mijatovic 2008 októberében így nyilatkozott az olasz Tuttosportnak a Real és a Juve BL-csoportmeccse kapcsán: "Alex és Raúl maga a futball. A legnagyobb igazságtalanság, hogy egyikük sem kapta meg az Aranylabdát. Szerintem mindkettejüknek legalább egyszer, ha nem kétszer oda kellett volna ítélni ezt a díjat. Őszintén remélem, hogy megkapják valamikor, mivel ők jelentik a biztosítékot arra, hogy a futball gyönyöre nem hal meg."

12
>>>> Francesco Totti <<<<
Francesco Totti, aki sokak szerint több időszakban is a világ legjobb játékosa volt, a klubhűség egyik igazi példaképe. Sosem hagyta el az Örök Várost Rómát, és annak Farkasait. Persze időnként, ha kicsit megharagszik valamiért, mert mondjuk, kevesebbet játszatja az aktuális edző, vagy kritizálni merészelik a szurkolók, megpendíti, hogy ha nem kell, hát el is mehet, mert mellékállásban egy igazi primadonna, de persze ezt ő sem gondolja komolyan. Hisz ő maga mondta: „Rómában nőttem fel, és Rómában fogok meghalni.” A meghalásból még persze bármi lehet, de focistaként valószínűleg tényleg nem fog a sárga-bordó mezen kívül mást magára ölteni. Pláne, hogy akárhogy is nézzük, már elmúlt 35 éves.
A főként csatárt vagy támadó-középpályást alakító Totti számos rekordot tudhat magáénak klubjában is: ő lépett legtöbbször pályára és ő lőtte a legtöbb gólt, úgy a Serie A-ban, mint különböző más sorozatokban. Egyszer nyerte meg a Serie A-t, 2000-2001-ben, kétszer az Olasz Kupát: 2006-07, 2007-08-ban, és az Olasz Szuperkupát: 2001, 2007-ben. Tagja volt az 1996-os Európa bajnok U-21-es, és a 2006-os világbajnok azzurri-nak, az utóbbi tornán az All Star csapatba is bekerült. A 2000-es Európa bajnokság döntőjében a mérkőzés legjobbjának választották valamint bekerült torna All Star csapatába is. Kétszer volt az év játékosa a Serie A-ban: 2000, 2003, ötször, az év olasz játékosa: 2000, 2001, 2003, 2004, 2007, és 2004 márciusában nevezték a FIFA 100-ba. Két évben is az övé lett a Serie A legszebb gólja: 2005, 2006. A 2006-07-es évben ő lőtte a legtöbb gólt az olasz első osztályban, 26-ot, és ebben az évben az Európai Arany Cipőt is neki ítélték. Többször is jelölték az Aranylabdára, de valahogy a végső szavazásnál mindig lemaradt az élbolytól. Ha nem a Rómában játszotta volna végig pályafutását, hanem egy még nagyobb és gazdagabb klubban, bizonyára lenne neki egy-két Aranylabdája. Viszont így az övé örökre az Örök Város – Róma, annak szeretete és megbecsülése.